Alapításának pontos idejéről nem maradt fenn írásos emlék.
A kezdeti időszakról az alábbi forrásokból tájékozódhatunk:Lődi Lajos a „Gyülekezet kialakulása”, és „A gyülekezet története az alapítástól 1939-ig” című írásából (Lődi Lajos közel ötven éven keresztül különböző vezető beosztást töltött be a gyülekezetben).„Fejezetek a magyarországi pünkösdi mozgalom történetéből”, Pataky Albert írása.„Vallási közösségek Magyarországon”, Dr. Fodor József írása.
Jelenleg is még élő, 1937-ben az Orczy úti imaházban felnőttkeresztségen alámerítkezett két testvérünk visszaemlékezéséből.Ezekről az évekről Lődi Lajos testvér így ír:
„Cegléden és Békéscsabán az addig egymástól függetlenül működő, bibliát kutató két csoport egyesült. A ceglédi gyülekezet missziós munkájának eredményeként, gyülekezet alakult Dunavarsányban, Apcon, Uriban, Gyöngyöstarjánon, Tápiószelén, Törtelen.”A budapesti gyülekezet alapításáról az akkori szemtanúk közül a jelenleg is még élő testvéreink beszámolói, írásos emlékek és fényképek nyújtanak információt. Ezek szerint, az 1928-tól munkálkodó pünkösdi lelkületű és a tízparancsolat szentségét is valló két közösség 1932-33-ban egyesült. Az Orczy út 16. sz. alatti malomépület első emeletét bérelték ki imaház céljából. A gyülekezetnek Baumann Béla testvér lett a vezetője, aki ezt követően az egész mozgalmat is irányította 1955-ig.1953-ban a budapesti gyülekezet létszáma 346 (felnőtt) fő volt.